Vantovább

Nem szándékozom nagy történelmi regényt írni sem a KILLAKIKITT-ről sem AZA-ról sem Dopeman-ről. Aki hallott már róluk - nem kevesen - mind tudják, hogy szeptember 11-én napvilágot látott a magyar rep zene legújabb üdvöskéje a "H.A.V.".

A lemez körül elég nagy netes felhajtás kerekedett, kezdve azzal, hogy a megjelenés dátuma pont egy szombati nap volt, és voltak akik felháborodtak, hogy nem tudták aznap megvenni. Persze egyből mindenki nekiállt szapulni és rinyálni, de nem szép hogy még ilyen lehetséges a magyar zenei piacon?

Aztán fel is került az internetre az anyag, és Dopeman (aki manapság "Csúcsgóré" státuszban nyomul) ezt is gyönyörűen meglovagolta és a nagy hírveréssel még jobb reklámot csinált a lemeznek. Dopemant lehet nem szeretni, de valahogyan mindig odakeveredik mindenki elé, és mindenki tudja, hogy éppen mit csinál. Amit pedig öccsével együtt zeneileg művelnek, az minőségileg egyedülállóan kimagaslik.

És hogy mit is csináltak a lemezen? Összerakták a magyar zenetörténelem egyik (ha nem a) legjobb anyagát. Tényleg aki nincs rajta csak irigykedhet, mert ha nem magyar szövegek lennének a lemezen nem is gyanakodnánk, hogy made in hungary produkt akadt a lejátszónkba.

De a szövegek is óriásiak lettek és Tirpa kicsit néhol nyersnek tűnő - abszolút eredeti - stílusa tökéletesen párosul azzal a világgal amit Dopeman, KicsiDope és AZA megteremtettek. Leginkább saját élményeit egyes szám első és második személyben megosztó művész remekül játszik a slágeres refrénekkel és a harci szellemet erősítő keményebb üzeneteivel.

Negatívumot még nem találtam a lemezzel kapcsolatban. Egy biztos, az év Repp albuma kategóriában (már ha még lenne ilyen) nagyon jó esélyekkel indulna a Harc A Végsőkig.

9/10

A nyár közepi hőségben, frissen szerzett megfázásommal és minden idők legrosszabb focivébéjének élményével belehallgattam az új Eminem lemezbe...

Közben persze rájöttem, hogy egy éve nem írtam, és akkor sem volt túlzottan érthető, így most megpróbálok kicsit következetesebb lenni, és ebből kifolyólag most csak Eminemmel foglalkozom.

Recovery, ami az album címét illet, és  Not afraid klippes dalnál már érezni lehetett, hogy itt bizony slágergyűjteménnyel fog találkozni a hallgató. Ami különben Marshall Matters esetében nem újdonság, hiszen amihez ő hozzányúl abból pár milliót mindig eladnak. Azonban eddig mindig kicsit provokált, feszegetett és polgárt pukkasztott. Legutóbbi lemezénél már lehetett érezni, hogy nagyon dallam-centrikusak lettek az alapok is, és az a helyzet, hogy a Recovery az elmúlt 10 év legjobb Pop Albuma. Pink, Rihanna, Lil Wayne, csak hogy egy két közreműködőt megemlítsek. És azt kell mondanom - mind amellett, hogy továbbra is az Eminem Show-t tartom a legütősebb lemezének - nagyon kellemesen csalódik az ember. Mert a Pop zene lehet kicsit hip-hoposabb, kidolgozottabb, őszintébb és szókimondó is. Természetesen nem arról van szó, hogy Eminem nem tud már rappelni, mert technikailag nagyon is rendben van.

De mielőtt az egekig magasztalom, azért ott motoszkál bennem, hogy gyakorlatilag minden amit eddig Slim Shady kritizált, most a saját terméke lett. És különösen fura érzés, amikor az évekkel ezelőtt Eminem által nyíltan halálba kívánt Everlast dallamvilága köszön vissza. Ami még talán egy mosolyt megér, az a jó öreg Haddaway által performált What is Love feldolgozása, No Love címmel.

Az összkép viszont tényleg jó. 17 olyan dal, amiből három máris az amerikai lista top 10-ben van, pedig csak egyhez van videó klip. A recept működik, Eminem visszatért, nem drogozik, és lehet hogy David Guetta  kénytelen lesz új dolgokkal előállni, ha igényt tart a Pop piacra. 

8.5 / 10

A RadioQ KeljFel Jancsi! műsorában Fiala János már hetek óta minden reggel Trent Reznor zenéjével ébresztette a hallgatóságot és igazából tényleg jó volt Lady Gaga helyett valami másra ébredni. Jó barátommal gondoltuk, hogy ülni fogunk, mert a NIN olyan vizuális effekteket szokott cipelni magával, hogy nagyobb fless lesz ülve végignézni a showt. Tévedtünk...

Az "elő zenekar" egy no name dj(?) Volt, aki az elején még feelingesen letiltott minket olyan basszust nyomatott, de 5perc után annyira fárasztó volt, hogy azok a rajongók, akik nem voltak belőve nagyon gyorsan kihúztak. Másik ciki volt, hogy a dohányzónak egy 5x6 méteres elkerített rész volt a bejárat mellett fen tartva és tényleg megfulladtak az emberek. Nagy nehezen kibővítették, a biztosan valami Anti dohányos által megálmodott koncepciót, de elég gáz volt. Ha már dohányzásnál tartunk, én nem tudom ki hogy van vele,általában nem lehet koncerteken rágyújtani hivatalosan, de én olyat még nem láttam, hogy eloltatják az emberrel a koncert közepén a cigijét, a drágább ülős helyeken, amikor az álló emberkék ott füstölnek alattunk 8 méterrel. És ez volt talán a legnagyobb baj, hogy a Symában olyan magasan van az ülő rész, hogy egyszerűen kikerültünk a koncertből. Le is mentünk a végére, sajnos kicsit későn kapcsoltunk.

A koncert a Wish-el kezdődött és egészen pontosan 16 stroboszkópot kaptunk a szemünkbe, ami totális epilepsziát okozott mindenkinél. Pár lassabb számnál nyugi volt, de keményen odatett a koncert. Kicsit úgy éreztem, hogy annyira profi és annyira tömör, hogy a hallgatóság egyszerűen nem tud úgy reagálni, ahogyan erre kéne. Szó szerint legitározták a fejünket. Ennek ellenére nagyon jó buli volt, bár lehetett volna több ismertebb szám is, nyilván Trent Reznor és csapata a szokásos "tiltó" üzemmódban nem slágereket szeretne játszani, hanem egy erős üzenetet közölni.

Kontakt nem volt sok a közönséggel kivéve George Bush fikázása a Hand That Feeds You előtt. Ami természetesen tökéletesen volt előadva, ahogy az összes többi dal is.

Aki ott volt azt látta, hogy mi az, amikor egy zenész a tökéletes szint fölé megy előadásmódban. Az öt csillag jár a produkcióért, sajnos nem lehet még egyszer megnézni, mert a daloknál is gyakran érzi azt az ember, hogy párszor meg kell hallgatnia ahhoz, hogy azonosulni tudjon velük.

A szervezés szar volt, a koncert terem akusztikája sem volt az igazi, így a mieink ismét kitettek magukért. Kár hogy az ilyen dolgok is ott fognak maradni életünk utolsó Nine Inch Nails koncertjéről, de kihagyni nagyobb hiba lett volna...

Hentes

A hétvégén elmentem az EFOTT-ra Bajára és meg kell hagyni, hogy nagyon jó kis hangulatban telt el a hosszú hétvége. Nem tudom, hogy a "B" kategória, magyar fellépők, vagy csak simán a fiatalabb közönség okozza-e, de valahogy sokkal szimpatikusabb a többi fesztiválnál.

Persze feldobja az embert a Dokk Cafe, Stúdió, stb. jól ismert tipegő lányainak látványa, de az egyszerű egyetemista, akinek még nincs meg se a hírneve se a pénze, ami általában az ilyen lányok megközelítéséhez szükséges, az sokkal otthonosabban mozog egy olyan helyen mint az EFOTT. Ide mindenki bulizni jön és nem felvágni. Nincs harag ha valaki beleszól a másik mondandójába, mert általában ezek csak a vidám szituációk fokozását eredményezik.

Korda György volt mindenképp a csúcs élmény, mert szó szerint megvadult a tömeg "NAGYSZÍNPAD-NAGYSZÍNPAD!!!" felkiáltással és "ALL-IN"-t skandálva vette kezdetét a buli.

Történt azonban egy szomorú eset is. A Kozel sörgyár Velke Popovice kisfalujában egy élő kecske volt, amit elloptak. Mai napig nem tudom elképzelni, hogyan lehet ellopni egy ilyen állatot, azt meg pláne nem, hogy utána hogyhogy nem tűnt fel senkinek sem egy mekegő 40kilós sántikáló (megérkezése előtt eltört a lába) teremtmény. A fesztivál végéig nem került elő az általunk időközben "Popi"-nak keresztelt jószág. Egy külön bejegyzés lesz a kecske ami "Dj Schenky és a Botrány" nevű hip-hop reggie ska formáció megalakulásához vezetett.

A fellépők egytől egyig jól játszottak, nagyon egyet sem tudnék kiemelni a látottak közül akik nagyon mellé nyúltak volna.

A Képzelt Város ( www.myspace.com/kepzeltvaros )koncertjét azért megemlíteném, mertegy tehetséges feltörekvő együttes adott egy sajnos alacsony látogatottságú de nagyon magas színvonalú koncertet a Jäger sátrában pénteken 17:00-tól, a legnagyobb melegben.

Az EFOTT nagyon kitett magáért mind szervezésben mind lebonyolításban. Jövőre Pécs, mi biztos ott leszünk.

Hentes