A RadioQ KeljFel Jancsi! műsorában Fiala János már hetek óta minden reggel Trent Reznor zenéjével ébresztette a hallgatóságot és igazából tényleg jó volt Lady Gaga helyett valami másra ébredni. Jó barátommal gondoltuk, hogy ülni fogunk, mert a NIN olyan vizuális effekteket szokott cipelni magával, hogy nagyobb fless lesz ülve végignézni a showt. Tévedtünk...

Az "elő zenekar" egy no name dj(?) Volt, aki az elején még feelingesen letiltott minket olyan basszust nyomatott, de 5perc után annyira fárasztó volt, hogy azok a rajongók, akik nem voltak belőve nagyon gyorsan kihúztak. Másik ciki volt, hogy a dohányzónak egy 5x6 méteres elkerített rész volt a bejárat mellett fen tartva és tényleg megfulladtak az emberek. Nagy nehezen kibővítették, a biztosan valami Anti dohányos által megálmodott koncepciót, de elég gáz volt. Ha már dohányzásnál tartunk, én nem tudom ki hogy van vele,általában nem lehet koncerteken rágyújtani hivatalosan, de én olyat még nem láttam, hogy eloltatják az emberrel a koncert közepén a cigijét, a drágább ülős helyeken, amikor az álló emberkék ott füstölnek alattunk 8 méterrel. És ez volt talán a legnagyobb baj, hogy a Symában olyan magasan van az ülő rész, hogy egyszerűen kikerültünk a koncertből. Le is mentünk a végére, sajnos kicsit későn kapcsoltunk.

A koncert a Wish-el kezdődött és egészen pontosan 16 stroboszkópot kaptunk a szemünkbe, ami totális epilepsziát okozott mindenkinél. Pár lassabb számnál nyugi volt, de keményen odatett a koncert. Kicsit úgy éreztem, hogy annyira profi és annyira tömör, hogy a hallgatóság egyszerűen nem tud úgy reagálni, ahogyan erre kéne. Szó szerint legitározták a fejünket. Ennek ellenére nagyon jó buli volt, bár lehetett volna több ismertebb szám is, nyilván Trent Reznor és csapata a szokásos "tiltó" üzemmódban nem slágereket szeretne játszani, hanem egy erős üzenetet közölni.

Kontakt nem volt sok a közönséggel kivéve George Bush fikázása a Hand That Feeds You előtt. Ami természetesen tökéletesen volt előadva, ahogy az összes többi dal is.

Aki ott volt azt látta, hogy mi az, amikor egy zenész a tökéletes szint fölé megy előadásmódban. Az öt csillag jár a produkcióért, sajnos nem lehet még egyszer megnézni, mert a daloknál is gyakran érzi azt az ember, hogy párszor meg kell hallgatnia ahhoz, hogy azonosulni tudjon velük.

A szervezés szar volt, a koncert terem akusztikája sem volt az igazi, így a mieink ismét kitettek magukért. Kár hogy az ilyen dolgok is ott fognak maradni életünk utolsó Nine Inch Nails koncertjéről, de kihagyni nagyobb hiba lett volna...

Hentes