Nem szándékozom nagy történelmi regényt írni sem a KILLAKIKITT-ről sem AZA-ról sem Dopeman-ről. Aki hallott már róluk - nem kevesen - mind tudják, hogy szeptember 11-én napvilágot látott a magyar rep zene legújabb üdvöskéje a "H.A.V.".
A lemez körül elég nagy netes felhajtás kerekedett, kezdve azzal, hogy a megjelenés dátuma pont egy szombati nap volt, és voltak akik felháborodtak, hogy nem tudták aznap megvenni. Persze egyből mindenki nekiállt szapulni és rinyálni, de nem szép hogy még ilyen lehetséges a magyar zenei piacon?
Aztán fel is került az internetre az anyag, és Dopeman (aki manapság "Csúcsgóré" státuszban nyomul) ezt is gyönyörűen meglovagolta és a nagy hírveréssel még jobb reklámot csinált a lemeznek. Dopemant lehet nem szeretni, de valahogyan mindig odakeveredik mindenki elé, és mindenki tudja, hogy éppen mit csinál. Amit pedig öccsével együtt zeneileg művelnek, az minőségileg egyedülállóan kimagaslik.
És hogy mit is csináltak a lemezen? Összerakták a magyar zenetörténelem egyik (ha nem a) legjobb anyagát. Tényleg aki nincs rajta csak irigykedhet, mert ha nem magyar szövegek lennének a lemezen nem is gyanakodnánk, hogy made in hungary produkt akadt a lejátszónkba.
De a szövegek is óriásiak lettek és Tirpa kicsit néhol nyersnek tűnő - abszolút eredeti - stílusa tökéletesen párosul azzal a világgal amit Dopeman, KicsiDope és AZA megteremtettek. Leginkább saját élményeit egyes szám első és második személyben megosztó művész remekül játszik a slágeres refrénekkel és a harci szellemet erősítő keményebb üzeneteivel.
Negatívumot még nem találtam a lemezzel kapcsolatban. Egy biztos, az év Repp albuma kategóriában (már ha még lenne ilyen) nagyon jó esélyekkel indulna a Harc A Végsőkig.
9/10
